A szüleim szemével lenne jó látni. Nem értem. Nem én választottam, hogy egy két méteres szőke tarajos testékszerező-jogász csodabogár legyek. Ha én tettem volna, tudnám az okait. Az én életemben nincsen ok, csak okozat.

Ha a sok szar, ami idén történt lenne az ok, akkor érteném. Lehet, hogy az. Lehet, hogy nem. De nem tudom.

Mással is történtek ilyenek, mégsem lettek olyanok.

Fasztudja.

Úgy megy ez, hogy ami voltam 2009 elején, az annyira idegen tőlem, mint Honduras. Erről az országról 07 ben hallottam először, attól aki akkoriban elég fontos lehetett nekem.

De ezek az emlékek is. Nem tudom hova tenni. Voltam e már szerelmes a kapcsolataimban? Biztos. Miért hazudna ilyenről az ember? Bár az a kor és érzés is olyan távolinak tűnik, hogy nem tudom igaz lehet e egyáltalán.
Talán arról van szó, hogy mindig a rossz carpe diem lekicsinyíti a múltat és nem hisszük el, hogy valaha egyáltalán megtörtént. Ha visszagondolok mindenre ami történt velem eddig, csak a szégyent érzem. AKár saját irracionális viselkedésem, akár gyávaságom, akár a másik fél ugyanezen lépéseire gondolok.
Bevallhatom. Kiüresedett az élet. Nincs már szerető család, nincs szerető nő, csupán egypár “tűzönvízenát jóbarát”, ami fontos, érted, de nem biztos, hogy elég a boldogsághoz. Persze néha így is boldog vagyok, csak nem gyakran. Mondjuk általában nem érzek semmit. Most berögzötten akartam írni, hogy “kurvára semmit”. De abban túl sok lenne az érzelem, valahogy nem passzol ide.
Szomorú soha nem vagyok. Azt már kinőttem. Általában vidám és mókás a kedvem. De nem hinném, hogy érzek akkor valamit.

Az egyetlen aminek át tudom magam adni, az agreszió. Őszinte.
Sokszor azonban gyáva vagyok, amikor más agresszív. Kamu?

Az agresszió nem ugyanaz, mint a gyűlölet. Nem gyűlölök senkit. Csak szívsen kitaposnám a belét. No reason.
Persze néha van ok, de néha nem tehetnek az okról az emberek. Vagy nem tudják mi az.

És, ha olyan világban élünk, ahol nincsenek okok, előbb-utóbb valaki kitapossa a belünket.
A diszciplinikusság a múlté, az idő halad és mi is változunk.

Piercing Artist-nak nyilvánítottak, mostmár éjjel kettőkor jobb dolgom híján tanulok egy kis büntetőjogot is.
Apropos. Ma az egyik nőci a képzésről azt kérdezte, hogy a jog mellé hogy passzol a testékszer. Ez a csaj tanár volt.

Most tudtam meg, hogy az egyik félig-meddig ismert nyilas a környékről, hogyismondjam. Szóval kalap-kabát.
Nem érzek részvétet, se gyűlöletet, a fiatal halál tragikumát kioltja a jobboldali eszmék erőszakossága. Továbbá, hogy az ilyen arcok, minden további nélkül elvágják a torkodat, ha olyanjuk van.

Holnap piercer vizsga. Rock ‘n’ roll.

A nagy női fej nem a szexuális vonzalom melegágya. Inkább a csöcsök. Szóval azt javaslom a nagyfejű (és/vagy hasú) nőknek, hogy a fejüket nyugodtan vágják ketté és rakják be a mellek helyére, majdpedig a mellekből gyúrjanak maguknak egy arányos, szép fejet: ha hiszik, ha nem, kevesebb értelem ettől nem lesz piciny sötét fejükben, de legalább valaki majd meg is akarja őket dugni.

De még ez sem biztos.

Másnak az ismerősei szaporodnak az iwiwen. Nekem meg ez fordítva van. Ezt most egyébként csak azért említettem meg, mert elgondolkodtam, hogy összefüggésben van-e ez azzal, hogy csütörtökön mindenki verekedni akart velünk, de legalábbis szájkaratézni.

Érted, két hete folyamatosan zéhák, meg tököm, kijövök az utolsóról, megyek inni és baszogatnak.

Lehet abban is valami törvényszerűség, ha nem vágsz valakit pofán, akkor azthiszik, hogy ez így is marad. És általában így van. Jófejnek lenni nem érdemes, mert senki sem az, csak eljátssza, persze én meg néha rájátszok a rosszfejségre, ergo valami biztos el lehet baszva bennem. Bár ez igaz lehet másokra is. Csak fordítva.

Azért nyugi, nem lettem se ököllel, se lábbal találkoznom aznap este. Amilyen kondiba voltam, jobb így.

Vizsgaidőszak előtti depressziós posztunkat olvashatták.

Double faced.

p.s. nyii nem kopaszodom, az a sok fejbőrnek tűnő izé az hidrogén.

“- Nem vagy te egy kicsit agresszív mostanában?
– Lehet, hogy mégsem kéne megvenni azt az új viperát.”

Most ezt nem kommentálom, de jó lenne, ha nem náculna a kis geci. Erről szól a szám is.

Japp rég írtam ide. Bár aztán tudjafene. Nagyjából jól vagyok tulajdonképpen, egész jól megy a suli, meg minden ami ehhez tartozik. Egyedül a piercingekkel van némi problémám, tudniillik megszopattak a modelljeim. Szóval holnap szégyen szemre csak én megyek meg a szerszámok, persze legalább a másik probléma elől megmenekülök, ha csak ideiglenesen is, ez pedig a szociális fóbia. Mármint oké, tudom, hogy nem annak a srácnak ismertek, aki befosik, ha 20 ember előtt kell valamit működnie. Pedig de. Na, most ezt pszihésen még csak-csak feldolgozom, de szomatikusan némiképp kegyetlenül kurva fostos, remegek mint a nyárfalevél és elcsuklik a hangom. Szeláví.

Megoldjuk.

Attól függetlenül, hogy eléggé nincs rendben a családi életem, meg úgy cuzammen a magánéletem (még mindig nem bírok nőt elviselni egy éjszakánál tovább, habár mostanában még ennyire sem kell elviselnem őket), rengeteg más szépet fel lehet fedezni. Például hogy mennyire nem akarok oda tartozni, amiben még talán egy kicsit jó is vagyok. Ez pedig a jogász-elit köcsögök tábora, az egyenfrizurás, egyenzakós, pletykás, kurválkodós életmódjukkal együtt. A kurválkodás természetesen nem csak szexuális. Kurválkodni lehet, azzal, ha a kurválkodó levegőt vesz, ha rádnéz vagy súg valamit, ha meghív egy italra vagy kinyalja a picsádat, ha kezetfog, akármi. Csak egy igazi gesztusa lehetn -ha lehet-, amikor indulatból gyűlöl. Nem, ha szeret meg szenvedélyes az nem jelent semmit. Kurvára semmit.

Ha már annyira gyűlöl, hogy üvöltenie kell és bőgve veri be a képedet, amire visszaütsz és vérezve fekszik el, még az is csak játék. De ha feláll és addig üt, amíg mozogsz vagy ő mozog, akkor arra mondhatjuk, hogy megreccsent a jégszív tulajdonképpeni burka.

Ez szép, ha már ő sem bírja és igaz akar lenni, azt hinnénk elindul egy folyamat, de in magnis et voluisse sat est. Ha meg is tenné.
Hát abba fog belehalni.

Az egyetlen igaz dolog a földön az erőszak.

Szükségképp és eleve csak a gyökér muzsikákra lehet órákig flesselni (lásd. shut up woman), itt az új felfedezett, amit ajánlok olyan estékre, amikor felvilágosodva (illumináltan) érezzük magunkat vagy Tompán, mint a Mihály. Tökmindegy.

És itt a szöveg: (nagyjából)
Gyere, légyszíves nyald meg az orromat,
ugye milyen sós ez a gondolat?
Ne hezitálj nyald meg a fülemet,
hiszen nekem fogytán van a türelem.

Meghívlak egy bablevesre,
hogy vicces legyen a szombat este,
de ha nem jutsz be a megasztárba,
majd emigrálok Kazahsztánba.
Nagyon erotikus a hasszőröd,
szívesen lennék a masszőröd.
Szednék veled szado-mazsolát.

Gyere, légyszíves nyald meg az orromat,
ugye milyen sós ez a gondolat?
Ne hezitálj nyald meg a fülemet,
hiszen nekem fogytán van a türelem.

Arra gondolok, mikor a wc-n ülök,
te kellesz csak meg egy kiló csülök!
Figyelj rám, én tudom a tutkót,
gyere át hozzám ma éppen nem vagyok bunkó!
És darálok egy pár olyan rímet neked,
amibe még az Ady Endre is beleremeg,
cserébe pedig találd ki, hogy mire is vágyom én!

Gyere, légyszíves nyald meg az orromat,
ugye milyen sós ez a gondolat?
Ne hezitálj nyald meg a fülemet,
hiszen nekem fogytán van a türelem.