Viszlát

Kezdek egy blogot egy eldugott helyen, ahol lófasz sem ismer, mert ide már gyakorlatilag nem írhatok le semmit, mert mindenki tisztában van azzal, aki vagyok. Persze nem is nagyon titkoltam, de mostmár vannak titkaim.

A legalitás határait átlépve az ember paranoid lesz, mert a kurva életbe már, sosem leszek rendes ember, de el lehet játszani. dimitrylarin karaktere kiüresedett. Mint egy vébékás papírpohár, aminek az alján még van egy cseppnyi tablettás bor. Amiről írok arról nincs mit írni, nincs benn gyönyör, fordulat, csak egy kibaszott szemétdomb. Dehát az isten bassza meg, én ha írok, szabadon szeretek írni, amihez elengedhetetlen az, hogy ne ismerj. Lelkem legaljasabb mocsaraiban akarok megmártózni és hányni akarok tőle, és azt akarom, hogy más is hányjon tőle vagy maszturbáljon rá, kinek mi. Nemcsak ez a jólfésült skinhead stílus, amiben az értelmes deviánst játszom, ami vagyok, csak itt fasz nélkül, impotensen. Persze leírom a megfaszkorbácsolást is. Na de ennél érzek ezerszer durvábbakat is. És érezni akarom újra, amikor leírom. Álarcban.

Még nem tudom, ide írni fogok e még. Majd elválik.

itt abbahagytam. Mert benyomtam közbe. És most folytatom. Kurva annyát az elvárásoknak. Most én kibújok alóluk és szarrá fossá huggyá fogom szemetelni az internetet lelkem kibaszott mocskával. A végtlen mocsok, ami mindig újratermelődik. Reméljük nem fog globális felmelegedést okozni.

Na abbahagyom mert innivalóm akadt.

Minden egyéb. Nem számít.

3 hozzászólás

Hozzászólások RSS TrackBack Identifier URI