Érdeklne a mit. Vagyok?
Szóval megint a kérdés? Nem vagyok költő, ígyhát “szükségképp
sorttörve: mégcsak homokosozni sem tudom az embert”, ahogy ti.
Vagy ahhoz mindenki ért?
“Nem Laci (Gyuri, Attila és egyebek), nem mindenki.
Voltak köztes lények is, olyanok is…” …akiknek a sellőpicsa és a mindenkori első pár leszívott slukk a kibaszott gangon,
nem mérsékelten lázbahozó, nem köztes megoldás, kibírni, amíg nem ír és nem van.
Hanem maga a lét.
Evokálni tudok. Meg zabálni.
És érdekelne,
Mert, csak a költészet van. “Mir gesagt.”
Röhögtetsz! Te se voltál mindig az, ami:
Dohányos vén kripli.
Volt a Mari, Klára a napsütötte kurvája az ötven forintjával.
Tapintottad?
Basztad.
Aztán elfelejted. Kisajátítod a vagyokot meg a költészetet. Nekünk meg marad:
a “mit”
Hát tudod mit? Nem költőnek lenni az örökös rettegés.
Nekünk sose volt meg a kezdőrúgás. A cserepadon üljük végig,
amíg Te, meg a többiek,
a “vagyok”.
(idézetek és a vers megértésére ajánlott művek:
Petri György: Vagyok, mit érdeklene
Csakamari
Álljon meg a menet
Hogy elérjek a napsütötte sávig
N.L. emlékre
József Attila: Reménytlenül
Ars poetica)
Még nem érkezett hozzászólás
Még nincsenek kommentek.
Hozzászólások RSS TrackBack Identifier URI
Szólj hozzá
