Annyira nehéz tanulni, erre mindig rájövök. Nagy zseni mivoltom ebből is megmutatkozik. Habár az előző vizsgám bemákoltam egy ötössel, mivel nem magolni kellett, hanem jogeseteket megoldani, itt sajnos az ész nem elég. Itt kéne a mag is, meg az ész is, utána meg a retteget polgáriperjogfrancok. Na az is egy szép mutatvány lesz.
De maradjunk itt. Adott 50-60 oldal törvény, pár francos jogszabály meg párszáz oldal jegyzet, 7-én vizsga, de közbe szilveszter sem maradhat ki és a két ünnep közötti munkamorálom a lajháréval vetekszik, ami 15 oldal törvény és párszáz oldal jegyzet megtanulásához volt elég. Lófasz. Kétségbe vagyok esve egy kicsit, mert ha nem kapom össze magam valami irgalmatlanul kurva gyorsan, akkor itt nemhogy ösztöndíj, de félév se lesz meg.
Másik oldalról vizsgaidőszakban mindig irgalmatlanul kanos vagyok (ez egyébként tömegjelenség) ezért kúr mindenki februárban hepatitisig, mintha muszáj volna, de még kábé a legrusnyább csajt is elképzelem, tudjátok hogyan, még azse zavarna, ha szőrös így elméletben, persze a gyakorlatra nem fogunk rájönni és talán jobb is így. Talán nem. Könnyebb egyetemre kellene járni, mondjuk valami jó kis melegedős média-kommunikáció vagy magyar szakra, vagy ilyesmi, de ezt már elbasztam.
Megoldás ezekre a problémákra nincs. Nem is akarok segélykiáltozni, ha érted hogy mondom, csak annyit szeretnék tudatni a világgal, hogy sajnáljatok és a sajnálat, amit előre borítékolok, vígaszt fog nekem nyújtani a nyomoromban. Ezt az utolsó mondatot egyébként Csáth Gézától plagizáltam. Mondom én, magyar szak.
Az emberek pedig tanujjanak meg hejesírni a kúrva életbe már, mer kiábrándító, hogy senki nem tuggya leírni a szép szókat a maga formályába benne.
Aki meg kúr vagy kúrják, az nem blogol, lásd pillangó utca, pedig minden blogra szüksége van ilyen ínséges időkben a kiüresedett örömreceptoroknak.
Meg aztán az is, hogy öreg vagyok. Márcsak kivénhedt kurvák vannak szabadon, rosszabb esetben már azok sem, akik annyi emberrel szexeltek, mint én, esetenként még többel is. Most nem prűdködök itt, hogy szűz feleség kéne, meg minden (persze én ilyen neveltetésben nőttem fel, ami jó és helyes és valahol még egy délibábos vágyálom), de azért franc se venne el olyan nőt, aki érted ilyen sok hapsival összefekszik, na persze olyan se kéne aki tegyük fel 3 évig járt előttem egy hapival. Kivéve ha a szex annyi volt mint az együtt töltött karácsonyok száma. Majd az idő lehet rámcáfol.
Szóval én az ősz hajszálaim mellé lassan el tudnék képzelni egy kis lakáskát, meg egy nőt, feleséget érted. Majd megpróbálom nem megcsalni, bár ez nem elvi hanem érzelmi döntés kéne hogy legyen, mert manapság ezt is félreértik sokan. A futottak még nőt meg lehet csalni. A futottak még faszit is. Fáj-fáj, faszt izgat.
Bár az idő lehet erre is rácáfol.
Aztán egy 5-6 év múlva, mikor már a két ember eggyé gyúródik, el tudnám képzelni a kis D-t, ahogy bőg és mindig hullafáradtan mennék miatta dolgozni, az asszony hullafáradtan veszekedne velem, majd egy kis lánykát is, de lehet,hogy elég egy gyerek is, ha olyan ortopédra sikerül, mint én, azzal is lesz meló.
Eddig nem vettem észre, de tényleg öregszem. Az átlagember ilyenkor már nem fiatal teljesen. Nem vagyok bohém zenész, író, ilyen művészek, akik 40 évesen is fiatalok, csak egészen kicsi művész vagyok az egészen kicsi testékszereimmel, amikkel oké, hogy pár év fiatalságot talán még bezsebelek, de ez sem tart örökké. Ja szóval, ha hoszonéves művésszel jársz, ki leszel baszva rövid úton. Így megy ez.
Szóval ilyen fasza kis család. Nagyobb, hogy a nagyszülők, akik ugye még szülők, átjönnének, meg nem lenne vita, szóval egy olyan nagyobb család, ami nekem sosem volt. Persze nem panaszkodom, ami itthon van, pár hullámvölggyel, azt a 90% megirigyellné. Fasza kis családom van. Lesz belőle fasza nagy család.
Na ezek csak álmok. Ahhoz még a nőt kell megtalálni, aki elég szép is, elég okos is (na ez a nagyobb buktató), elég liberális is hozzám, meg elég konzervatív is hozzám:) Ja és ne legyen agresszív, meg beképzelt. Attól mindig a falra mászok. Mert ilyen vagyok én. Van ilyen nő. Csak baszik szóbaállni velem. Nyilván:) Mármint most nem konkrét személyre utalok, nem vagyok szerelmes meg ilyesmi :)
Persze kell bele hiba, ami az őrületbe kerget meg egy hiba, ami csak úgy van rajta, mert a szépség fűszere és forrása a hiba meg valami nyálasság is van, hogy az eltört résznél szeretjük meg az embert.
Aztán persze, ha lenyeli az se baj.